Testvériség SE és Palotai Csokonai ALE

Tudta-e valaha is valaki, hogy Rákospalotán kik és mikor játszották az elsÅ‘ gombfocimérkÅ‘zést? Aligha, de ha mégis, hát hol vannak már azok az emberek, akik azon részvettek, vagy akárcsak hallottak is róla? Rég volt, szép volt, igaz volt. Ma már az is csak mendemondának tűnÅ‘, távoli emlék, hogy valamikor szinte minden utcában volt olyan családi-, baráti- vagy iskolai társaság, ahol a legjobban várt események között tartották számon az éppen esedékes gombfoci bajnokságot. Talán már, gombozói körben is mosolyognának, ha nyilvánosan megsaccolnám a rákospalotai gombfocizók számát. Pedig…

A társaságok alapvetÅ‘en egymástól elszigetelten működtek. Ezt elsÅ‘sorban nem ideológiai, vagy vallási tényezÅ‘k alakították ki, hanem a praktikum. Egy lakás konyhájában, vagy szobájában asztalként üzemelÅ‘ tárgyat hiába neveztek ki idÅ‘nként stadionnak, annak azért a befogadó képessége, meglehetÅ‘sen korlátozott volt. Csipetnyi fantáziával rakjuk még hozzá, az akkori lakáshelyzetet, a népesebb családokat és ne csodálkozzunk, a létre nem jött tömegrendezvényeken. Bár a legtöbb játékos nyílván már akkoriban is kíváncsi lett volna arra, hogy másokhoz képest Å‘ vajon milyen játékerÅ‘t képvisel?

Könnyű ezt a kérdést feltenni, de megválaszolásához nem volt egyszerű az út.

Sport: Asztali-labdarúgás